Helyszín: Kossuth-tér
Időpont: 2015. január 26.

- Steve maga nőtlen? - kérdezi George Clooney, miközben a sminkes a kialvatlan éjszakák nyomait próbálja eltüntetni az az arcáról.

- A kampány a házastársam. - válaszolja csak egy pillanatra fölpillantva a laptopja mellől a kampánystratéga az előre betanult szöveget.

- Jó válasz! - nyugtázza erre elégedetten Lázár János, egy sokatmondó mosoly keretében. Bizony Mike Morris helyében ő is pontosan ugyanezzel az „okos fiú vagy” tekintettel méltatta volna Ryan Gosling feltétlen odaadását a munkához. Imponált neki a figura.

Az ő csapatában is csak a legjobbaknak volt helye. A legelszántabbaknak. A munkatempó, amit elvárt, teljes embert kívánt. Ha ő bírja, másnak is bírnia kell - ez volt az irányelve. Végül is, ez itt a topliga. Ők a központi agy. A Főnök személyes politikai testőrei. Az utolsó védvonal. Ennek a kormányzatnak nevezett, kliensekből, haverokból és pojácákból álló bizarr organizmusnak az éltető szíve. „Üdv a Miniszterelnökségen, haver” - mondják nevetve a veteránok a zöldfülű gyakornokoknak, akik a várt kényelmes állami állás helyett napi tízórás robotot kapnak a nyakukba a sikeres állásinterjú után.

Bizony, bármilyen meglepő, itt dolgozni kell. Nem jutalmazni küldik ide az embereket, hanem bizonyítani. Ez itt nem Szijjártó futsal-klubja, vagy a frakció gombnyomogató köre. Ez itt Lázár személyes birodalma. Pontosan azért került ide minden fontos jogkör a többi minisztériumtól, mert a Főnök tudta, hogy csak itt végeznek el egy dolgot rendesen. Villámgyorsan és feltétlen hűséggel. Miután ezt várják el tőle fentről, János is megköveteli beosztottaitól, azok pedig aztán az övéiktől és így tovább egészen az 1500 fős piramisjáték legalsó szintjéig. Igazi masterpiece! Ez a tökéletes hatalmi rendszer, a második Orbán kormány legfigyelemreméltóbb politikai teljesítménye.

István egy futó pillantást vetett az órájára, mielőtt belépett volna az ajtón. 08.00 - elképzeli, hogy főnöke most ugyanezt teszi. Azt a szép antik Rolex Bubbleback karórát az Index cikk óta már nem hordja a hivatalban, így most helyette telefonján, vagy az irodája falán lévő impozáns nagyórán éli ki a megszállott precizitási mániáját. Már egy órája bent volt és minden munkatársától elvárta, hogy maximálisan pontosak legyenek. Ha neki megy, nekik is menni fog - mondta szokásos „példaadó” fordulatával élve. De az is előfordult, hogy csupán csak figyelmeztette a másodszor is későket arra az egyszerű tényre, hogy igazán nem muszáj a miniszterelnökségen dolgozni. A Miniszterelnökségről könnyű kirúgatni magunkat. Volt, aki belezakkant, volt, aki kiteljesedett a személyiségéből kisugárzó feszült légkörben. István azonban szerencsére már lenn, vidéken megtanulta ezt a leckét, így most magabiztosan, élre vasalt mélykék Boss öltönyében pontban 8.00-kor jelentkezett a miniszternél.

Mielőtt belépett volna, előzékenyen félreállt, hogy a kisiető Héjj Dávid szabadon távozhasson az irodából. Mindketten biztosok voltak, de Istvánnal ellentétben Dávid tavaly ősztől hivatalosan már csak Orbán Viktornak tartozott elszámolással. Mégis tudták, hogy a valódi főnökük továbbra is ugyanaz. Ebben a világban a címek csak a fizetési listán tolnak előbbre, a hatalmi játékban nem sokat számítanak. Csak az fontos, amit nem tudsz beírni az életrajzodba. A hűség és bizalom. Mivel végső soron az utóbbi is az előbbi terméke, elég, ha mindent a hűségre egyszerűsítünk le. Enélkül ugyanis egy senki vagy itt. A legtöbb, amit elérhetsz, az hogy tehetséges senki leszel, de nyugodj meg: őket semmivel sem becsülik meg jobban a tehetségtelen senkiktől. Légy hűséges, tartsd a szád és legyél hatékony és az ajtók sorra megnyílnak előtted.

A rendszer íratlan kézikönyvéből magasan képzett Istvánt a miniszter az asztal szélének dőlve, lazán a zsebre dugott kézzel fogadta. Időpont pipa. Megjelenés pipa. Fiatal tanítványa most se okozott csalódást. János mégsem fárasztotta magát bármiféle udvariaskodással. Az előléptetés veszélyes játék, tudatni kell vele, hol a helye. Ráadásul tehetséges is a fiú, úgyhogy kétszeresen is fékpadon kell őt tartani.

István azonban a kimért fogadtatás nélkül is pontosan tudta, hol a helye. Mindig is realista alkat volt, mégis is fájt neki János nyilvánvaló célzása. Nem ezt érdemelném. Mintha továbbra is csupán az önkormányzat egyik tejfölösszájú újonca és nem a Miniszterelnökség egyik magas rangú munkatársa lenne. Semmi magázódás, urazás. Ugyanaz a hang, mint régen. Ezek szerint a tegnapi gesztus is csak formalitás volt. Taktika. Mindketten magasabbra jutottak, de a munkakapcsolat mindig marad a régi, állapította meg István csalódottan. Bár tudta, hogy ez naiv szentimentalizmus, néha mégis jól esett volna neki egy-két elismerő szó. Úgy érezte magát, mint a fiú, aki bárhogy is igyekszik, sohasem tudja lenyűgözni az apját. Sebaj, végül is érthető ez a túlzott védekezési kényszer. Nincs veszélyesebb a hatalomban, mint a fiak. A legközelebb állók. Ennél kevés nyilvánvalóbb történelmi igazság létezik. A tehetség és a teljesítmény ára a folyamatos gyanakvás és féltékenység. Ez van. Ezt kell szeretni, vagy utálni, de bölcsen, legesleginkább elfogadni.

A miniszter egy félmozdulattal a méretes iroda egyik sarkában álló található, egy dohányzóasztalból és négy fotelből álló társalgórész felé intve jelezte, hogy inkább ott beszéljenek. Ezek szerint valami lényegesről is szó lesz ma és nemcsak apró technikai kérdésekről, vonta le a következtetést István. Ennek örült. A hűvös fogadtatástól és a bevezető small talk banális hangnemétől már kezdett megriadni. Talán, ha nem is lett kegyvesztett, de kispados pozícióba került Jánosnál. Dávid ennek biztos örülne. Aligha véletlen, hogy vele kezdett ma reggel János. Mindig tudta, hogyan kell kihasználni a miniszter fokozott bizalmából eredő privilégiumokat. Különösen egy olyan potenciális konkurensekkel szemben, mint ő. A két ifjú titán évek óta rivalizált egymással.

János kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és egy fokkal komolyabb hangvételben folytatta a beszélgetést. István kezdett megnyugodni. Nem, nincs itt semmi kispad, nem estem ki a pixisből, gondolta. Reménykedve várta az előtte álló beszélgetés kimenetelét.

- Figyelj, Stevo - mondta János. István nevének ez a torzított angol változata még Hódmezővásárhelyen ragadt rajta becenévként.

- Idén másképp fognak menni a dolgok, mint tavaly ősszel. Az önkormányzati választás vízválasztó volt. Sok minden megpróbáltatott és sok fejben kell még rendet tenni - és most nemcsak Pokornira gondolok. Szeretném, ha a jövőben egy irányba figyelnénk innen a Miniszterelnökségről is, ebben pedig neked is fontos szereped lesz. Számítok rád, hogy segítesz ebben is.

A bizalmaskodó, sejtelmes szavak még inkább reményt adtak Istvánnak. Eddig azon gondolkozhatott mit veszíthet el, most pedig már azon, mit nyerhet meg. János mestere volt az ilyen érzelmi hullámvasutaknak.

- Természetesen, és persze köszönöm a bizalmat, meg az új irodát is - reagált gyorsan István. Érdekes. Annyira lekezelően bánt eddig velem, hogy csak most nyílt alkalmam megköszönni a kinevezést.

- Most hirtelenjében ez jött össze. Lepakolunk néhány hivatalt vidékre, a főnökség meg megy fel a Várba. Szerintem neked is lesz ott hely, szóval ne rendezkedj be túlságosan - lengette meg a mézesmadzagot János, majd hirtelen irányváltással visszaterelte eredeti nyomvonalára a beszélgetést.

- Sokan azt hiszik, hogy nekünk a túlélésért kell küzdenünk és félnek. Tüntetésektől, népszerűségvesztéstől tartanak. Jönnek sírva, hogy 14 meg 18 százalékot buktunk október óta. Egyesek, ismétlem a mieink közül - János arca megvető grimaszra rándult – még mindig arról beszélnek, hogy 2015 nagy kérdése, vajon meg tudunk-e állni a szakadék szélén, vagy jönnek az előrehozott választások. - István gúnyosan mosolyogva igazodott János megvetéséhez az ilyen gyáva alakokról.

Mert igenis gyávaság, amit csinálnak. Sok tehetségtelen polgármester és képviselő, na meg a veteránok, akik belesüppedtek abba a kényelembe, amit az ő kemény munkájuk tart fenn nekik. Ezt persze természetesnek veszik, de most, hogy láttak egy-két tüntetést az ATV-n, olvastak néhány csúsztatásokkal teli cikket a 444-en vagy az Index-en, máris ujjal mutogatnak az elől állókra: Urizáltok! Felelőtlenek vagytok! Azokat sározzák, akik a szekeret húzzák. Az ő szekerüket! István teljesen egyetértett Jánossal abban, hogy ez tényleg hátbatámadás, de még inkább árulás, csak hát azt már nem lehet lenyilatkozni. Lázár villanó tekintetéből mégis levette, hogy ennek még nagy ára lesz. Ebben pedig talán nekem is lesz majd valami feladatom. Kezdett izgalomba jönni.

- Felejtsd el ezeket az ostobaságokat, Stevo! A népszerűség sokadrangú, azt ráérünk majd rendbe tenni 2017 végén. Lőnek ránk, de ez csak olyan média-paintball. Persze, az már nagy baj, ha vannak, akik felülnek ennek a cirkusznak, és elkezdenek hátrafelé lövöldözni - próbálta oldani a téma súlyát János, de látszott, hogy csak nehezen tud továbblépni a témán. Pedig mindig is jól állta a pofonokat. Hozzászokhatott ehhez, hisz ez is az egyik feladata volt. Élő pajzsként védeni a Főnököt, akár saját politikai tőkéje kárára is. Ez a baráti tűz azonban nehezen gyógyuló sebeket ütött, és ez látszott is rajta.

- De hát, ez így volt Vásárhelyen is. Ott is megvoltak a helyi Pokornik, meg az Illés Zolik, akik mindig tudták, hogy kell öngólt rúgni - próbálta István kihasználni az alkalmat egy kis hízelgésre. Az sosem árt. Tudta, hogy főnöke ma is büszke arra, amit fiatal polgármesterként elért, a sok ellendrukkerrel szemben.

- Persze, akkor is fanyalogtak a Rapcsák-veteránok – nézett fel mosolyogva János. Látszott rajta, hogy tetszik neki ez a nosztalgikus fordulat a beszélgetésben. Hirtelen lendülettel sorolni kezdte elért eredményeit: - Csak néztek, amikor hét választást nyertem meg egymás után. Az ország egyik szegény zugában. Mit tudnak ezek ott a Hegyvidéken arról, hogyan kell megnyerni az emberek bizalmát? Mikor állt ki Kövér az emberek elé? Listáról beülni a pozícióba, és onnan osztani az észt, na, ahhoz nem kell nagy kurázsi – dőlt hátra nagyot sóhajtva és látványosan legyintett egyet a házelnökre. Zárásként azért még hozzátette: - De ezt most hagyjuk, majd eljön az ideje, hogy mindenki megtudja, mennyi az annyi. Az öregek amúgy is elhallgattak.

- Nem is csodálom. Újév óta nagyot fordult a világ. Alaposan pofára estek azok, akik azt várták, hogy a kardunkba dőlünk, mert kiment pár ezer ember világítós mobillal az utcára. Hogy jön majd a forradalom, és elkergetnek bennünket. Aztán mi van? Januárban már többet veszekedtek egymással, mint velünk – gördítette tovább János gondolatát István. Élvezte, hogy ilyen személyes szintre jutott a beszélgetés. Ilyenkor érezte igazán, mekkora hatalma van. Neki, a kis hódmezővásárhelyi Szabó Istvánnak, a miniszter bizalmasának.

- Pontosan! Olyanok, mint a japán katona a dzsungelben. - A miniszter egyre jobban belelendült és csak úgy dőlt belőle a szó. De kár, hogy most egyedül vagyunk, és ezt nem hallja senki - gondolta István. Persze akkor János nem is viselkedne így. Úgy visszabújna modoros higgadtsága mögé, mint csiga a házába. De nekem nem bújik sehova! Nem ám! Velem őszinte! Csak úgy repesett az örömtől, miközben heves fejbólintásokkal helyeselte János szavait.

- Harcolnak, és közben nem veszik észre, hogy kitört a béke. Először azt hitték, hogy majd jön Amerika, aztán kitiltja a fél Fideszt! Goodfriend meg a fecnijeivel sittre ültet bennünket. Egyszer csak mindenki André-rajongó lett. Mennyi is? Igen, megvan! Több mint ötezer követője lett a Twitteren, egy hónap alatt. És miért? Csak azért, hogy első kézből olvashassák azokat a sunyi kis üzengetéseit. Normális ez? Milyen magyarok azok, akik egy ilyen komisszárnak… egy 21. századi Alexander Bachnak a szekértolói lettek? Ostobák! Most aztán nézhetik, megjött Mrs. Bell, a hősüket pedig gazdái nyomban takaréklángra csavarták Washingtonból. Persze, ezt sem értik meg, ahogy általában - mosolyodott el gúnyosan.

- Különböző elméleteket szőnek majd. De az már nem fog leesni nekik, hogy Amerikát sohasem érdekelte Magyarország. De mondok valamit! Még Közép-Európa sem. Minket vádolnak, miközben ők azok, akik csak és kizárólag akkor tesznek bármit, ha érdekeik úgy kívánták! Ha meg akarják leckéztetni Putyint, akkor semmi nem számít nekik. Na persze! Ugyan kit érdekel Washingtonban az, hogy 200 ezer magyar él Kárpátalján? Magasról tesznek az egészre, de tőlünk már elvárják, hogy együtt ugassunk a falkával Moszkva ellen. Amikor pedig erre nem vagyunk hajlandók… akkor ránk szabadítják az ügynökeiket. A goodfriendeket. A nagyeszű hiperatlantista elitet. A Soros-koncon élő civileket. Félkézzel belengetik, hogy Templeton majd eladja a magyar államkötvényeket, és majd akkor dől a forint, mint az ólajtó.

A miniszter hirtelen elhallgatott. Kicsit megijedt, hogy ennyire elengedte magát. Ezt nem szabad! Neki nem. Fújt egy nagyot és próbált nyugodtabb hangszínre váltani. Részben magának is üzenve, gyorsan tompította Amerika ellenes kirohanását. - Észnél kell lenni, persze, hiszen erősek, ők a világ rendőrei. Ha háborút provokálnak ki Oroszországgal, annak a magyarok csak vesztesei lehetnek. Hát ez nem jött össze nekik. Volt, amiben engedtünk, de megálltunk a lábunkon és nem mosták fel velünk a padlót - ez a fontos.

- Mitől álltak le így az amcsik? - kérdezte István csakúgy mellékesen, majd lazán bedobott egy érvet, hogy súlyt adjon a kérdésnek: - Őket biztos nem az győzte meg, hogy Matolcsy behúzta a forintosítást, pont mielőtt a svájciak elengedték a gyeplőt.

- Azért azt se becsüljük le - vette védelmébe János a jegybankelnököt. Matolcsyt sokan gúnyolták, még házon belül is. De a Főnök épp most dicsérte meg nyilvánosan, így neki is kötelessége volt védeni. - Ne feledd, Gyuri tényleg megfogott 700 milliárd forintot! Ezt bebuktunk volna, ha nem adja oda novemberben a bankoknak a devizafedezetet – mondta, majd a kioktató hangnemből egyszer csak hirtelen újra bizalmasra váltott.

Közelebb hajolva Istvánhoz, mintha csak valami pletykát osztana meg vele, folytatta: - Azért ha figyelted, mit mondott erre a svájci bicskás húzásra Soros Davosban? Ha akartam volna, ezt is megjósolhattam volna. – Kuncogva széttárta a kezét: - Na persze, a vén cápa éppen erre nem figyelt oda?! Végül is, ki figyelne oda arra, hogy egy fél óra alatt kereshet kétmilliárd dollárt? Nem Stevo, Gyuri bácsi azért nem lett most kétmilliárddal gazdagabb, mert nem látta a helyzetet. Ennyire egyszerű! Nem látta! De azért legyünk mi is szerények, ugye, mint az ibolya… – tette hozzá János erőltetett álszerénységgel, miközben kezével nyugalomra intett. - Ismerjük el, mi sem tudtuk, csak éreztük. Mákunk volt, ez elfogadom. Rendesen égett lángolt volna a ház felettünk, ha kiderül, hogy pár perc alatt elégett a banki elszámoltatás minden haszna a devizásoknak. Több mint egy millióan jártak volna úgy, mint most a lúzer autóhitelesek. – Még most is beleborzongott a gondolatba, pedig már rég túl voltak a veszélyen. Ez a devizás ügy valódi politikai atombomba volt, rajta egy olyan detonátorral amit külföldről irányítottak.

István ennél a pontnál kissé elvörösödött, ez őt is kínosan érintette. Igen, piszok mázlink volt, ismerjük el, gondolta magában. Akármit is látott vagy nem látott előre a Gyuri azzal a tündérmesébe illő tekintetével, ezt azért úsztuk meg, mert rohadt szerencsénk volt és ennyi. Tovább akart lépni. Aknamezőn nem jó táborozni. Esetleg még Jánosnak eszébe jut, hogy egy szeptemberi tanácskozáson nem éppen támogatóan beszélt a forintosításról. Az kínos lenne. Kihúzta magát és jelentőségteljesen János szemébe nézett. Gondolta, itt az ideje, hogy egy kicsit fitogtassa jólértesültségét és tovább kormányozza a zátonyos vizekre tévedt beszélgetés hajóját.

- De azért csak kellett még valami Amerikának! Hirtelen csak úgy rajzanak errefelé az atlanti fejesek. Ezek terveznek valamit! Putyin lefújta a Déli Áramlatot, erre hirtelen elrohant Szófiába John Kerry meg Stoltenberg NATO-főtitkár is. A szlovákokat meg a lengyeleket Washingtonba rendelték eligazításra. A Stratfor szerint a cél, hogy Putyint végleg kiszorítsák Közép-Európából. Százmilliárd dolláros lyukak vannak az orosz költségvetésben, az amcsik érzik a vérszagot…

- Elég, Stevo, hagyd már abba! - torkolta le Istvánt a miniszter. Ostobaságnak tartotta István okfejtését arról, hogy miért lesz Putyin hamarosan politikai hulla. Ez a fennkölt tudálékosság meg különösen zavarta. Neki ne okoskodjanak. István is gyorsan levette, hogy most túltépte a határt és engedelmesen elhallgatott. Imponálni ugyan nem sikerült neki, de legalább messze kerültek a kínos témától.

- Stevo, nem érted? Nem ez a lényeg! Nem ez! - folytatta gyorsan a miniszter és tanárosan oktatni kezdte Istvánt, aki ezt roppant megalázónak tartotta, de egyben élvezte is, hogy János továbbra is egyfajta mester-tanítvány viszonyban kezeli őt. - Magyar szempontból ma a világ legfontosabb vezetője Angela Merkel és nem Putyin vagy Obama. Az európai béke megőrzésének a kulcsa Németország kezében van. Csak ők képesek csökkenteni itt a feszültséget. Csakis ők. Az amerikaiak ehhez nem értenek. Végzetes lenne, ha megpróbálnák leválasztani az oroszokat Európáról. Egy új vasfüggöny jönne létre. Bár mi most a nyugati oldalra kerülnénk, de nehogy azt hidd, hogy ezzel nyernénk. Ezt Merkel nem akarja, csak Amerika. Nekünk közösek az érdekeink Berlinnel. Németország nagyon szoros, napi szintű gazdasági kapcsolatban van Oroszországgal, ahogy mi is. A németek nagyrészt orosz gázzal működnek, ahogy mi is. Ezért mind a ketten úgy gondoljuk, hogy a szankciók nem oldják meg az alapvető problémákat. Meg kell egyezni. Különben előbb-utóbb elkerülhetetlen a háború. Az meg kinek lesz jó? Nem lesz akkor sem konszolidáció, sem növekedés, hanem összeomlás jön. Válságkormányzás meg a háborús logika. Merkel ezt tudja, és ezért jön ide. Nekünk béke kell, mert most van meg az esélyünk arra, hogy kitörjünk, és mi legyünk újra a legjobbak Közép-Európában. Putyinra szükségünk van, a németeknek is szükségük van rá. Ezért nem azt nézzük mit csinál Washington, sem azt mit csinál Moszkva, hanem azt, hogy mit csinál Berlin. Érted?!

Miután a miniszter leadta a leckéjét, feszülten hátradőlt. Bárcsak igaz lenne, amit mond – gondolta. A sok pozitív jel ellenére kissé tartott Merkel budapesti vizitjétől. A Főnök legendás unortodoxiája túl sok érdeket sértett már meg, így sose lehetett pontosan tudni, mi lesz az ilyen találkozások vége. Ki tudja, milyen sérelmek rejlenek a világ legbefolyásosabb nőjében velünk szemben. RTL? Szabadságtéri-emlékmű? EKÁER? Ne feledjük, hogy a Mazsihisszel is találkozni fog. Igaz, Heisleréket alaposan szétvertünk azzal a kis színes múltú Schwezoffal, de a megszégyenített ellenfél ugyanakkor kiszámíthatatlanabb is. Zoltait talán tényleg nem kellett volna ilyen látványosan átvenni.

Rápillantott az órára. Még tíz perce van, mielőtt találkozna következő vendégével, Németh Lászlónéval. Fontos beszélgetés lesz. A Simicska-tábor egyik ékövének megszerzése értékes győzelem lenne. Most, hogy a „Pénztáros” meggyengült, sokan hajlandók váltani és a volt fejlesztési miniszter már hónapok óta kopogtat nála. Ha nem kér túl sokat, könnyen megegyezésre fognak jutni.

Szorította az idő és még nem mondta el, mit is kér Istvántól. Gyorsan a tárgyra tért.

- Figyelj Stevo - szólította meg a szokásos formulával. - Számítok rád, most különösen, hogy teli vagyunk újakkal, akik egy kis puskapor szagtól összecsinálják magukat. Te ismersz már, tudod, hogy csak céltudatosan és rengeteg munkával összerakni ezt az országot. - Meg a saját jövőnket, bólintott némán István és várta hova akar János kilyukadni. - Azonban neked és Dávid-nak különleges feladatokat tartogatok. Ti lesztek az én üzenetvivőim, az én jobb és bal kezem.

Istvánnak önkéntelenül is a Bud Spencer - Terence Hill film, „Az ördög jobb és bal keze” jutott eszébe az utolsó mondat hallatán. Találó hasonlat. Kétségkívül politikai értelemben sokak szemében Lázár János maga az ördög. A kérdés már csak az, hogy kettőnk közül Héjj Dáviddal, melyikük lesz a sármos Trinity és melyikük a mogorva Bambino.

- Ezért is kaptátok a kinevezéseteket, hogy nagyobb súllyal tudjatok képviselni engem. Amit ti mondtok, arról mindenki tudni fogja, hogy én üzenem. A cél, mint már korábban említettem, a rendrakás. Most vagyunk annak az útnak a felén, amit 2010-ben megkezdtünk és olyan idők jönnek, amikor nem tűrhetünk el kibeszélőket, lázadókat. Minden hajónak egy irányba kell haladnia és ez az az irány, amit a Főnök és én mutatunk. Ki kell szűrni és el kell némítani minden hangot, ami ettől eltér, akár a táboron belül, akár, ha szükséges azon kívül. Dáviddal már beszéltem erről és ő is úgy látja, hogy alkalmas vagy a feladatra. - Hiába, mi kis Héjánk most is nagyban keveri a szálakat, gondolta István, de egyébként tetszett neki a dolgok ilyentén való fordulata.

- Az új felállás egyszerű lenne. A problémás személyekkel te beszélsz először és ha szükséges fenyegetésekkel is, de ráveszed őket, hogy álljanak vissza a sorba. Ha nehezebb az ügy, akkor továbbítod őket Dávidnak, aki felel a meggyőzéshez szükséges bónusz csomagok kidolgozásáért és átadásáért. Több mint egy évtizede vagyok a politikában, de még nem láttam olyan embert, aki nem megvehető - folytatta kendőzetlen őszinteséggel János és közben legendás metsző tekintetét végig Istvánon tartotta.

A pillanatok alatt hatalmasat előreugró fiatal biztos állta a tekintetet, hogy ezáltal is mutassa kellően kemény a felkéréshez. Bár igaz, hogy jobban örült volna, ha a „jó zsaru, rossz zsaru játékban” nem az ő kezébe kerül a gumibot, de a poszt még így is nagyon csábító volt. Innentől kezdve kifelé is egyértelmű lesz, hogy ő már nagy játékos. Fontos ember. Egyedül az zavarta, hogy eddig mindig igyekezett, hogy ne teremtsen magának ellenségeket a párton belül, de ebben az új felállásban könnyen mélypontra kerülhet a népszerűségi indexe. Sebaj, jobb, hogyha utálnak, de tisztelnek, végül is Lázár sem törekszik arra, hogy szeressék, de arra igen, hogy tiszteljék. Egyébként is, tud ő vigyázni magára. A realitásokat nézve, ha kelletlenül, de azt is elfogadta, hogy Dávid még előtte áll a rangsorban. Most még.

Következő rész (Első évad 3. rész)

Még több hatalmat akarsz? Lájkold Facebook oldalunkat!

Mi ez? A Hatalom árnyékában egy aktuálpolitikai thriller sorozat, műfajában pedig folyamatosan frissülő regény. A történetet részben az élet írja. Egy fideszes vezető, egy civil aktivista és egy jobbikos tanácsadó sorsán keresztül követjük végig 2015 legfontosabb eseményeit.  

Disclaimer: A Hatalom árnyékában fiktív történet. A sorozatban megjelenő közszereplők mondatai, gondolatai és cselekedetei kizárólag a szerzői képzelet termékei. A valósággal történő bármilyen esetleges egybeesés a véletlen műve.