Helyszín: Devecser és Tapolca
Időpont: 2015. február 1.

- Ennyi?

- Ennyi. Ezek a bűnök nyomasztanak évek óta.

- Feloldozlak a bűneid alól. Mondj el tíz Üdvözlégy Máriát és tíz Miatyánkot. Isten megbocsátotta a bűneidet és menj békével! Ámen.

- Köszönöm, atyám.

Nagy Nimródot ettől a pillanatól fogva már csak két Wikipédia-szócikk választotta el a megtisztulástól. Tizenkét éve gyónt utoljára. Nem tudta a szükséges szövegeket. Kínosnak érezte megkérdezni ezt az idős paptól, aki egyébként is nehezményezte, hogy soron kívül kért tőle szentgyónást. Szerencsére jó ajánlólevele volt a polgármestertől, így a zsörtölődő plébános kötözködése ellenére feloldozva távozhatott. A templomot Devecser városa még Páduai Szent Antal tiszteletére emelte 1762-ben. Szép barokk belső tér, pirosra festett fa szószék és egy hatalmas kétszáz éves oltárkép. Szó mi szó, igazán korrekt kis vidéki plébánia volt.

A vékony ablakok okozta állandó komor félhomályból kiszabadulva, Nimród megnyugodott. Azt hitte, könnyebb lesz most, hogy túlesett a dolgon, mégsem érezett semmi változást. Maga sem tudta, miért jött el ide egyáltalán. Bár katolikusnak vallotta magát, néhány éjféli misét leszámítva gyerekkora óta hanyagolta a templomba járást. Számára az Egyház sokkal inkább volt büszke nemzeti hagyomány, mint valódi lelki támasz. Apja, a felvidéki falusi orvos számára azonban sokat jelentett. Ezért is jött el. Az ő tiszteletére. 

Három éve sincs, hogy elment. Alig hatvanöt éves volt és egy váratlan szívinfarktus végzett vele. Amíg élt, addig Nimród számára szinte nem is létezett, most viszont, hogy bedobta a kulcsot, folyton csak rá gondol. Fájt neki, hogy kölcsönösen semmibe vették egymást. Nimród sosem bocsátotta meg neki, hogy anyját durván elküldte magától, az apja pedig sose felejtette el, hogy határozott tiltása ellenére beállt hivatásosnak a seregbe. Makacs alkatok voltak mindketten, így nagy gonddal, egyesével elvágták maguk között az összes személyes köteléket. Majd, mint akik jól végezték a dolgukat, elfelejtették egymást. 

Pedig Nimi - gyerekkora óta így szólította mindenki, akit közel engedett magához - sokra vitte. Ötéves szolgálata során megjárta Afganisztánt és Koszovót is a honvédség különleges alakulatával, a 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljjal. Apja halála után már nem akar tovább szerződéses maradni és úgy döntött, az öreg kívánságának megfelelően civil foglalkozás után néz és leszerel. Így is tett. A Zrinyi Miklós Egyetemen diplomázott le biztonságpolitika szakon. Jó esze volt és summa cum laude minősítéssel zárta le a mesterképzést.

Metsző hideg szél fújt, de a volt őrmestert ez nem zavarta. A kétéves kiképzés és a három hetes különleges túlélési gyakorlat során magasra emelték az ingerküszöbét. Ahogy a jó öreg mondás tartja: “A katona nem izzad, csak érzékeli a meleget, a katona nem fázik, csak érzékeli a hideget”. Félórával korábban végzett, mint tervezte, ezért most várnia kell. Az emberével délre beszélték meg a találkozót a templom előtt. Vagy a pap sietett, vagy az ő lelkiismerete volt tisztább, mint gondolta. Bár önmagát ismerve inkább az előbbi volt valószínű. 

Zsebre dugott kézzel odasétált a bejárattal szemben felállított méretes bronzszoborhoz. “Történelmünk áldozatainak emlékére”, olvassa unottan a feliratot. Semmitmondó szöveg egy semmitmondó emlékműhöz. Mi értelme van ennek? Üres önsajnálat. Előveszi a telefonját. Egy szép acélkék Samsung Galaxy S5. Egy gyors ujjmozdulattal feloldja a képernyőzárat és a keresőbe gépelni kezd a keresőbe. “üdvözlegym…” A gugli intelligens szerverei gyorsan kitalálják a bűnbánó gondolatait is és két tizedmásodperc alatt már ötvenezer találatot vadásznak össze neki. Nimród a Wikipédia szócikkre kattint. “Salutatio Angelica, az Üdvözlégy, teljes nevén ‘Angyali üdvözlet’, egyike a kereszt…” Blabla Bla… Tovább görget, le egészen a “szövege” feliratú sorig. Meg is van. Két soros táblázat, az egyikben latin, a másikban magyar szöveggel található a Lukács evangéliumából vett szövegből és a egyházi kiegészítésből álló imaformula. Óvatosan körbenéz, hogy látja-e valaki, majd mikor megbizonyosodik, hogy egyedül van, alig halhatóan szavalni kezdte: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Az egész nem több mint húsz másodperc. Igazán jó az anyaszentegyházzal üzletelni. Gyorsan folytatja a pentitenciát. Az ötödik menet után a változatosság kedvéért rákeres a Miatyánkra is. Ez egy kicsit hosszabb, de jóval ritmikusabb a hangzása. Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz. Vége. Parancs egyik fele teljesítve. Épp visszatérne az Ave Maria-hoz amikor egy fekete Audi A4-es tűnik fel a templom előtti kis utcában. Egy határozott fékezés után, nyílik az ajtó és a tüsi hajú testes sofőr félig kihajolva odakiált a keresztényi kötelességébe mélyedt férfinak.

- Héj Nimi, a főnök már elindult! Siess!

Az ájtatosságból kizökkentett Nimród elmotyog egy-két káromkodást, majd elfoglalja helyét a hátsó ülésen. A sofőr gázt ad és a kocsi lendületes kanyarokkal igyekszik minél előbb kiszabadulni a kisvárosból. Az Audi a József Attila útra kijutva 120-as tempóval száguld dél felé. Balra nézve egy rövid időre még látszanak Kolontár aprócska házai. Az ajkai vörösiszap-katasztrófa során a toxikus hordalék által telibe kapott település már kezd magához térni és tavaly a búza után már a kukorica is megtermett a környező földeken. 

Pusztamicske, Nyirád és Zalahaláp után a megérkeztek Tapolcára. A Lidl-el szemközti körforgalomnál ráfordultak a 77-es főútra, majd nem sokkal később egy kis utcába hajtottak kanyarodtak. A utat jobbról lepukkant panelházak, balról pedig változatos színekben pompázó aprócska raktárak szegélyezték. A lakott területen túl egy vasbetonfal húzódott, mögötte száz méterenként alacsony rozsdás őrtornyokkal. A 11 hektáros Dobó laktanya már évtizedek óta lakatlan volt. Az önkormányzat reménye, hogy a területén turisztikai beruházást létesít, az ingatlanválság betörésével reménytelenné vált, így az egykori épületek szorgalmasan bontották le magukat évről-évre. A zöld vaskapu nyitva volt. Nimród jelezte a sofőrnek, hogy álljon meg előtte. Távolabb, a fák mögött két Audi A6-os és egy X6-os BMW parkolt, merőben szokatlan látványt nyújtva a lakótelep szomszédságában. Már itt vannak.

Zoli, a sofőrje egy hosszúkás dobozt, egy vastag fekete bőrdzsekit, egy katonai terepnadrágot és egy síszemüvegre hasonlító szemvédőt vesz elő a csomagtartóból. Nimród magára veszi a ruhadarabokat és kinyitja a dobozt. A gondos csomagolást letépve egy AK-47-est vesz elő belőle. Kicsit megtapogatja. Elégedetten állapítja meg, hogy a cső brunírozott, nem festett. Szóval tényleg eredeti. Ezután ellenőrzi a zárat, a mozgó alkatrészeket és a lőszertárat. Tökéletes. 

Rövid tőmondatokban utasítja Zolit, hogy várja meg a kocsinál, majd elindul a romos épületek között a központi gyakorlótér irányába. Csípősen szép idő volt. A kopasz fák mögött a Badacsony jellegzetes körvonalai uralták a látképet. A nagybetűs magány sugárzott mindenhonnan. Élvezte ezt a néma dermedtséget, ami belepte ezt az egyébként is elhagyatott létesítményt. A csernobili Pripjaty városa jutott az eszébe róla. Szakdolgozatát anno a nagy léptékű evakuálások kockázatairól írta és egy külön fejezetet szánt a 86-os atomkatasztrófát követő kitelepítési hadműveletnek. Két és fél óra alatt több mint ötvenezer embert evakuáltak. Nimród a parancsnoki épület felé közelítve lassított és kissé lehajolva, szemével folyamatosan az előtte lévő romokat pásztázva haladt előre. A fagyott földön a jéggé vált tócsák apró roppanásokkal törtek be a lábai alatt. 

Az óvatosság kifizetődő volt. Jó, ha ötven métert tett meg, amikor a feje fölött becsapódtak az első lövések a falba. Nem keresett fedezéket. Nem lőtt vissza. Felmérte az ellenséget. A penészfoltokkal tarkított narancssárga épület a környezetéhez képest egészen jó állapotban volt. Két szintje volt, de a tűz az alsó ablakokból érkezett. Nem törődnek az álcázással. Nimród egy szempillantás alatt bemérte a védelmet. Ketten a vörös kockakövekkel díszített ajtóból lőttek. Ketten a tőle jobbra elhelyezkedő ablakból, egy magányos lövész pedig a baloldali harmadikból. Egyre gyorsuló tempóban cikázott végig a parancsnoki épület előtti parkot betöltő hatalmas fenyők és a csupaszon az ég felé meredő fák között. Rövid sorozatokat eresztett az ablakokra. Bár folyamatos mozgásban volt, de tekintetét sosem vette le a célpontról. Az veszít, aki előbb pislog és az nem ő lesz. Nyugodt volt. Végső soron a tűzharc is csak matek. A valószínűségek játéka. Jelenleg egy a tízhez az esélye másodpercenként annak, hogy eltalálják. Ez tűrhető kockázat. Az ellenségnek sokkal rosszabbak a sanszai. Ilyen közelről már hibázik. Az egyedüli nehézség, hogy ők öten voltak, szóval szorozni kell. Fifty-fifty, fut át Nimród fején a kalkuláció mérlege, miközben egy fa mögül kitérve a baloldali magányos alakra zúdítja golyóit. Vége van. Most már 60% ide, 40% oda. Egy gyors ötlettől vezérelve beugrik a legközelebbi ablakon. Már várták. Földre veti magát és onnan lő vissza. Eggyel kevesebb. A másik rögtön visszabújt az ajtófélfa mögé. Hangosan dörömbölve zúgnak a bakancsok a kinti folyosón, jelezve, hogy most már minden ellenállás ide csoportosul. A szoba teljesen csupasz, semmi fedezék nincsen. Úgy dönt, hogy ahogy jött, úgy távozik is. Miután kijutott a szabadba, a fal menti kis ösvényen az ajtó felé rohan. Jól számított. Tiszta. Megzavarodott ellenfelei csak későn vették észre, hogy a célpont nem a tűz alatt tartott helységben van, hanem épp most tér vissza a főbejáraton. Káromkodva fordulnak vissza, de a verbális inzultuson kívűl sokat mást nem tehettek Nimróddal. Mindhármat lelőtte.

Nagyot sóhajt és leereszti fegyverét. Gyors munka volt. Évek óta ez volt az első éles helyzete. Szétterpesztett lábbal, kalasnyikovát lazán maga előtt tartva szemlézi áldozatait. Három gárdista, egy betyár és egy orosz származású volt katonatiszt került ma terítékre. Hirtelen egy éles hangot hall maga mögött. A szaggatott taps végigvisszhangzik a folyosón, majd a repedéseken, ajtókon, ablakokon utat találva távozott az épületből a szabadba. Az elsőt, egy újabb, majd egy újabb követi. Lassú, vontatott tempóban és éppolyan kellemetlen hangzással, mint a magányos lelkes rajongó tapsa egy néma előadóteremben. 

Nimród hanyagul megfordul, hogy szemlézze a férfit, aki így fejezi ki elismerését. Fekete dzsekit, barna sálat viselt. Egyenesen a szemébe nézett, száján egy hamiskás mosoly keretében. Határozott vonású arca volt, enyhe borostával és rövid, de dús fekete hajjal. Uralkodói arca volt. Tekintete hatalmat és végtelen magabiztosságot sugárzott. A 2010-es választási beszédben látta ezeket a szemeket előszőr élőben. Az ország narancslázban égett, de ő már akkor a jövőt kereste. Az elhangzott beszéd nem különösebben fogta meg. A pódiumon mellett álló Morvai, Balczó, Pörzse által fémjelezett társaság pedig egyenesen riasztotta. Mégis ott maradt. A szónokló férfi úgy tudott nézni, hogy attól teljesen kirázta a hideg. Mintha Clint Eastwood és Hannibal Lecter tekintete egyesült volna a szemeiben. Egyszerre volt félelemkeltő és magával ragadó. És ami a legfontosabb: hatalmat látott bennük. Olyan erőt, amely képes őt is a csúcs felé vinni. Tudta, hogy megtalálta az emberét. Az ő sötét hercegét.

- Helló Gábor! - mondta, majd az AK-47-est maga elé kapva, meghúzta a ravaszt.

A gázszelep kinyílt és a szilikonnal kevert propángáz felgyorsította a lövedéket, ami a csövet elhagyva, közvetlen közelről, 4 joule-os erővel száguldott a célpont felé. Becsapódott. Egy vékony, tompa hang visszhangzott tovább a folyosón. A húsz grammos műanyag golyó ernyedten hullott le a vastagon szőtt kabátról. Gábor egy pillanatra fölszisszent, de fogát összeszorítva tűrte a rövid ideig tartó, de éles fájdalmat. Dermedt csönd állt be. Elismerően néztek egymásra, majd lelkesen kezet fogtak és átölelték egymást.

A testőrök és kisérők tiszteletteljes távolságból kisérték figyelemmel az eseményeket. Egyikük arcán Nimród lövésétől felrepedt a bőr és most vékony patakokban szivárgott a vér. A betyár nagyokat szipogva egy zsebkendőt vett elő és miután kifújta az orrát, a tisztán maradt sarkával durván letörölte a felturbózott airsoft-fegyver fájdalmas következményét. Lesütött szemmel, némán álltak a háttérben. Kemény legények voltak, de most csúnyán leégtek. Öten voltak, egy ellen, mégis vesztettek. Masírozva, cigányozva, kamu lőgyakorlatokon durrogtatva könnyű eljátszani a hőst, de egy valódi katonával szemben már pudingoknak bizonyultak. Ebbe az igazságba most beleütköztek,  de izomagyuk nem szívesen fogadta be a nyilvánvaló tényt. Csapnivaló katonák lennének. Vona Gábor sosem rajongott a tagságban oly népszerű airsoftért, de most, hogy a Charlie Hebdo ügy kapcsán komolyra fordultak a fenyegetések, úgy gondolta, érdemes lenne tesztelnie a nem hivatalos testőrségét. Látva, hogy védelmi tanácsadója miként szedi le egyesével a kirakatembereit, tudta, hogy ezen a téren is komoly változtatásokra lesz majd szükség.

- Azt, hiszem ki vagytok rúgva - vetette oda cinikusan a pironkodó társaságnak, majd jelzett Nimródnak, hogy kövesse az egyik üres szobába. 

A feltámadó hideg szél akadálytalanul süvített be az aprócska helység betört ablakain. Vakolat törmelék és fadarabok hevertek szerteszét. Nem siettek. Gábor a karját mellén összefonva bámult kifelé az ablakon. Szemével a környező romokat mustrálta. Magyarországot látta bennük. Ezt a magára hagyatott, viharoktól tépett sivár vidéket. Ha egyszer miniszterelnök lesz, márpedig az lesz, ebben egészen biztos volt a párt megalapítástól kezdve, ennek az ugarnak lesz a vezetője. Nem lesz könnyű. A jobbikos településeket járva egyre jobban erősödött benne a meggyőződés, hogy emberei legnagyobb része az irrealitások világában él. Azt hiszik, hogy ha kitűzik az árpádsávos lobogót, majd elszavalják a székely himnuszt, akkor mint valami isteni csoda, virágba borul majd minden és eljön a nemzeti Kánaán. 

Gábor realista volt, ezért is jutott el idáig. Csak egyetlen bukott kormány választotta már csak el a miniszterelnökségtől. Számára a szólamok és az ideológiák csupán eszközök voltak. Az egyedüli cél, a hatalom megszerzése majd megtartása volt számára. Röviden fogalmazva: profi politikus volt. A Jobbikot jellemző belső és külső harcok, irigységek, és érdekellentétek bizonyították, hogy a nemzeti politika is végső soron csak egyszerű politika. Semmi több.

Nimród a kezét összekulcsolva illedelmesen várta, hogy megszólítsák. Tudta, hogy főnöke állandóan bontott téglákból kénytelen építkezni, ezért nem vádolta őt a környezetében megforduló nagyszájú és tehetségtelen alakok látán. Gábor mélyet szívott a tiszta, fagyos levegőből, majd mosolyogva a tanácsadója felé fordult.

- Tudtam, hogy jó katona voltál, de ez most mégis meglepett - gratulált neki nyugodt hangján.

Maga előtt látta a szégyentől vöröslő arcokat. Különösen annak a nagypofájú betyárét, akit eleve csak Tyirityán unszolására vett maga mellé. Örült a kudarcuknak, már régen meg szeretett volna tőlük szabadulni.

- Ez már nem játék, valódi szakemberekre van szükséged - figyelmeztette Nimród a pártelnököt határozottan, miközben a dicséretet szerényen elengedte a füle mellett. - Szívesen segítek megszervezni a csapatot körülötted. Sőt ha kell, a személyes védelmedet is örömmel ellátnám. - tette hozzá egy rövid hezitálás után.

Vona odalépett elé és barátságosan megveregette a vállát. Tudták mindketten, hogy ez lehetetlen. Nimród túl kényes ügyekkel foglalkozik ahhoz, hogy rendszeresen a pártelnök közelében lássák. Még párttag sem lehetett. Titkos, bizalmas találkozók. Kapcsolatuk az utóbbi években erre korlátozódott.

- Tudod, hogy megtenném, ha lehetne. Többet érsz nekem, mint ezek a fajankók együtt véve. De a KGBéla affér óta óvatosnak kell lennünk. A titkosszolgálat folyamatosan jelent rólunk Lázárnak. Tudjuk, hogy csak az alkalomra vár, hogy ránk szállhasson. “Semminemű alkalmat se adjatok az ellenségnek a szidalmazásra” - idézte fejből Pál apostol szavait. 

Nimród megértően bólintott, majd hozzáfogott a szükséges biztonsági változtatások felsorolásához.

- Csak volt rendőröket és katonákat használj, a megbízhatókról készítek egy listát. Az ilyen alibi harcművészeket pedig végleg felejtsd el. A GSM hálózat helyett iMessage-dzsel és FaceTime-mal kommunikálj. Az almás cuccokon készülékszinten titkosítva vannak a kijövő és bemenő üzenetek, ezért is akarja Cameron betiltani őket az Unióban. Ha mégis szükséges, a tartalék telefont használd, de ami igazán fontos, azt csakis személyesen beszéld meg. Az a legbiztosabb. - rögzítette pörgősen a tényeket. Nem most mondja őket először, de tudta, hogy ezeket sosem lehet elégszer ismételni. János Információs Hivatalának szelleme lebegett a fejük felett.

Vona biccentett, hogy vette az üzenetet és tartani fogja magát a biztonsági szabályokhoz. 

- Politikai vonalon pedig nem győzőm hangsúlyozni, hogy soha, de soha ne találkozz többet Tyirityánnal - folytatta határozottan, kitartóan állva a főnök összeszűkölő tekintetét. - Ne felejtsd el, hogy épp az előbb mondtad, hogy legyünk óvatosak. Mármost, ha én veszélyes vagyok, akkor az az ember egy termonukleáris töltet. Egy őrült. - Vona nevetett, de Nimród egyre hevesebben folytatta - Nem viccelek, Gábor. Figyeld csak meg, hogy egyszer majd elkapja a dili, és baltát állít egy öreg cigány bácsi fejébe. Ez az ő dolga, de a probléma, hogy a vér rád fog fröccsenni,  kizárólag rád! - eresztette ki magából a múlt havi Betyársereg-interjú kapcsán érzett felháborodását. Hetek óta nem találkoztak és ez nem olyan ügy volt, amit telefonon akart volna megbeszélni. Zsolt és Gábor kapcsolata régi konfliktusforrás volt közöttük.

- Hej! Hej! Nimi, nyugodj meg! - csitította a hírtelen jött dühkitörést Vona, majd magyarázkodni kezdett - Világossá tettem az interjúban, hogy amit tesznek, az a saját felelőségük és nem a Jobbiké.

- Minden tisztelettel mondom, hogy ez baromság és ezt te is tudod. Még néhány ilyen és tálcán kínálod a fejedet Lázárnak egy lejárató kampányhoz - hökkent meg Gábor naivitásán Nimród.

- Túlreagálod. Egy hónapja jött le az interjú és senki nem írt róla. Elmúlt Nimi, ez már a múlt! Lépj tovább! - kontrázott rá és egy kézmozdulatával jelezte, hogy elege volt a témából. 

A felhevült beszélgetés megszakadt. Néma csönd ereszkedett a szobára. Nimród ujjaival idegesen pöckölte le a vakolatot a falról. Keze nyomán a repedezett festék engedelmesen potyogott a földre. Valójában nem az interjú miatt volt ideges. Néha úgy érezte, Vona nem is igazán akarja ezeket az alakokat eltávolítani magától, pedig most már csak veszélyt jelentenek a pártra. A kurucinfó ügyben is nagyon puhán kezeli Elődöt. Már 2015-öt írunk. A mozgalmi idők elmúltak, nosztalgiázni pedig felesleges és kockázatos. Amikor a nedvesség kikezdi a falat, kívülről sokszor semmi sem látszik. Még sokszor akkor sem, mikor a vakolat már teljesen elvált a téglától. 

Nimród tudta, hogy a Jobbik sötét múltja épp így lappang most a konszolidálódni próbáló felszín alatt. Megbízható forrásai egybehangzóan állítják, hogy Lázár addig nem fogja kiadni a tűzparancsot, amíg a pártja a 25 százalékos küszöb alatt mozog. Efölött viszont már jön a sortűz, nehéztüzérség, szőnyegbombázás, mert ez a kormány nem tűri a konkurenciát. Simicskát fél év alatt az őrületbe kergeték Jánosék. 

Legyetek szelídek mint a galambok és ravaszak mint a rókák, ragadtak át rá is Vona bibliás hasonlatai. Öklével határozottan odacsap egyet a falra. Egy nézetméternyi ázott vakolat mállott le viharos sebeséggel az ütése nyomán. Tegnap kapott egy SMS-t. A Nézőpont felmérése szerínt a Jobbik népszerűsége átlépte a 27 százalékot. 

A szétáramló finom fehér port a szél gyorsan kifújta a szobából. Gábor kérdően ránéz Nimródra. Kezdte sokallni azt az akadékoskodást, amit tanácsadója ma megenged magának. A férfi tudomást sem véve róla, továbbra is csak a falon tátongó lyukat nézte. Neki csak ez számított. Túl nagy volt a veszély a képmutatáshoz. Túl sokat áldozott fel a pártért. A karrierjét. A magánéletét. A jóhírét. Tudni akarta, hányadán áll az az ember, akinek kezébe helyezte a jövőjét.

- Nem tudod őket elengedni, mi? A régi haverokat. Zsoltot. - kérdezi fojtott hangon, miközben szeme végigfut a plafonig felfutó repedéseken. 

- Hagyd ezt abba, Nimród! - tört ki erre indulatosan Gábor és hangja szikrázott a dühtől. 

Nimród lerázza kezéről a ráhullott törmeléket. Nyugodt hangon bocsánatot kért a pártelnöktől a viselkedéséért. Megkapta a választ. Zsolti marad. Nem akarta tovább feszíteni a húrt. Csendesen kérdezte, segíthet-e még valamiben. 

- Holnap utazz vissza Donyeckbe - vetette oda Gábor a válla fölött mérgesen.

- Cél? - kérdezett vissza Nimród szenvtelen hangon, mintha csak azt kérték volna, ugorjon le egy zacskó kávéért a sarki boltba.

- Egy volt gárdista meghalt, hat másikkal pedig elvesztettük a kapcsolatot. Határozottan megtiltottam, hogy odamenjenek, de ezek a kőagyú hülyék azért is harcolni akartak. Persze a politikai kockázat, az már nem érdekli őket. Minél előbb keresd meg, és hozd haza, vagy lődd le őket, nem bánom. Bélától kapsz egy listát és az orosz titkosszolgálat is segít majd. A magyaroknak semmi keresnivalójuk az ukrán konfliktusban - idézte saját magát az évértékelőjéből, majd a nyomaték kedvéért hozzátette: - Nem derülhet ki, hogy a mieink is ott vannak. Világos? Bele sem merek gondolni, mivel járna, ha az ukránok elfognák őket magyar papírokkal és pártigazolvánnyal a zsebükben.

- Természetesen - nyugtázta a feladatot Nimród.

Még néhány percig beszélgettek a részletekről és a lehetséges veszélyekről, aztán kezet szorítva hűvösen elbúcsúztak egymástól. Nimród már épp kilépett volna az ajtaját már évek óta nélkülöző bejáraton, amikor Gábor megszólalt. A tanácsadó megállt, de nem fordult meg.

- Nálam a bizalom többet jelent a címeknél, ezt megígérhetem. De azt is, hogy nálam tisztelet nélkül nincs bizalom. - hallatszott vészjóslóan a háta mögül.

- Értetem, Elnök úr - válaszolta Nimród és távozott.

Következő rész (Első évad 4. rész)

Még több hatalmat akarsz? Lájkold Facebook oldalunkat!

Mi ez? A Hatalom árnyékában egy aktuálpolitikai thriller sorozat, műfajában pedig folyamatosan frissülő regény. A történetet részben az élet írja. Egy fideszes vezető, egy civil aktivista és egy jobbikos tanácsadó sorsán keresztül követjük végig 2015 legfontosabb eseményeit.  

Disclaimer: A Hatalom árnyékában fiktív történet. A sorozatban megjelenő közszereplők mondatai, gondolatai és cselekedetei kizárólag a szerzői képzelet termékei. A valósággal történő bármilyen esetleges egybeesés a véletlen műve.